A metabolikus szindróma „születésnapja” 1988-ra tehető, amikor Reaven, kaliforniai kutató ismertette azt a megfigyelését, hogy számos metabolikus és keringési kóros tünet gyakran fordul elő ugyanabban az egyénben, és ezek között ok-okozati összefüggést tételezett fel. Az eltelt 22 év során a szindróma felfogásában jelentős változások történtek, a tünetegyüttes kialakulásában számos új patomechanizmust tételeztek fel. Előtérbe került az agy szabályozó szerepének zavara, evvel kapcsolatban a sorozatos stresszszituációk kiváltó szerepe. Ilyen módon e tünetegyüttes népegészségügyi jelentősége tovább növekedett. Prevalenciája a fejlett országokban különböző felmérések alapján 20 és 30% között van. Legújabban a szindrómát leírták 1-es típusú cukorbetegségben és gesztációs diabetesben is. A szerzőhármas könyve mind a mai napig az egyetlen magyar nyelvű összefoglaló munka e témáról. A könyv eredetileg három alkalommal jelent meg a Medicina gondozásában. A hat évvel ezelőtti utolsó megjelenés óta további jelentős információk, kutatási eredmények kerültek napvilágra, a szerzők törekvése volt, hogy a mintegy harmadával bővülő ismeretanyagot a szakma elé tárják. Immár a címet is indokolt volt megváltoztatni. A monográfia, ábrákkal, fejezetenként elhelyezett gazdag irodalomjegyzékkel, mutatóval ellátva 18 fejezetre bontva elemzi a témát. Még az új fejezetek felsorolása is szétfeszítené egy könyvajánló kereteit, ezért a teljesség igénye nélkül néhány súlyponti témát kell megemlíteni: a metabolikus szindróma patofiziológiája és kapcsolata a kardiovaszkuláris szövődményekkel; a metabolikus szindrómával oki kapcsolatban álló újabb kórképek, ezen belül a különböző tumorfajták, az obezitás, az alvási apnoe, a COPD, a depresszió és a kettes típusú diabétesz kapcsolata stb.

A hypertoniás szívbetegség a hypertonia szövődményeként kialakuló kórkép, mely a hypertonia fennállási idejétől, súlyosságától, kezelésétől függően számos klinikai megjelenési formát foglalhat magában. A hypertoniás szívbetegség tünetmentes stádiumban történő felismerése alapvető egyéni és társadalmi érdekeket szolgál. Könyvünk részletesen tárgyalja a magas vérnyomás betegség epidemiológiáját, gyógyszertanát, kardiológiai és multidiszciplináris - diabetológiai, endokrin, angiológiai - vonatkozásait és egyéb összefüggéseit a diagnosztikától a kezelésig. Egy önálló fejezet foglakozik a hypertonia és a hypertoniás, ishaemiás szívbetegség családorvosi vonatkozásairól is.

A forrásanyagokra, kórházépítészeti emlékekre támaszkodó könyv kis történelmi sétát tesz a főváros pesti és budai oldalán, s bemutatja a több mint kétezer esztendő gyógyító munkájának, járványok elleni küzdelmének és általában az orvosi és e téren kifejtett városi-hatósági tevékenységnek a történetét, valamint megismerhetővé válnak a kórháztípusok (a középkori ispotálytól a gyógyító rendeken és őrintézeteken, katonakórházakon, nők és külön férfiak számára létesített épületeken át a mai klinikákig, magánkórházakig). A gyógyító helyek fejlődése nyomon követhető már a rómaiaktól, a keresztény középkortól (kolostorházak, gyógyító rendek) a felvilágosult abszolutizmuson, majd a reformkoron és a dualizmuson át (orvosi karok, kórházrendszer), a XX. század újrakezdésein és korszerűsítésein keresztül napjainkig. Hogyan alakultak a katonai vagy tábori kórházak, a mentő- vagy magánkórházak, szanatóriumok, hogyan működött a sebészcéh? A kórházügy mikor került intézményes keretek közé, mióta beszélhetünk közegészségügyről, egészségügyi oktatásról? A szerző ezekre a kérdésekre ad választ, miközben szól az ápoló rendekről és a szerzetesek ápolási kultúrájáról, az orvosokról, sebészekről, bábákról, de beszámol a kórházépítési programokról és más specialitásokról is.

Az idősgyógyászat mindennapi gyakorlatát segítő kézikönyvet alkottunk meg, merően más megközelítésből feldolgozva-e témát, mint a korábban megjelent geriátriai kötetek. Célunk, egy olyan hiánypótló, egyetemes, ugyanakkor gyakorlati könyv összeállítása volt, mely a klinikumra épülve elsősorban a gyógyszeres terápiás lehetőségeket, gyógyszerelést helyezi előtérbe, kiemelve a gyógyszerészi gondozás lehetőségeit, fontosságát. Az egyes kórképeknél (klinikai rész) ismertetjük a kezelés során alkalmazható terápiás és farmakológia csoportokat, kiemelve az időskori alkalmazás sajátosságait, mindezt a klinikum oldaláról közelítve. A farmakológiai részben a hatóanyagok fontos jellemzőit, dozírozást, az időskorban nagyobb valószínűséggel várható mellékhatásokat, foglaljuk össze. A szerzők az egyes szakterületek neves képviselői, valamennyien nagy jártassággal rendelkeznek a tudományos- és gyógyító munkában.

A hiánypótló mű az eutanázia kérdéskörét hazánkban eddig egyedülálló szakmai összefogás, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2010-ben megrendezett "Az emberhez méltó halál" című nemzetközi konferencia alapján tárgyalja, több tudományágat is felölelve. A két kötet az előadások alapján született magyar és német nyelvű tanulmányokat tartalmazza. A kötetet ajánljuk a jog- és az orvostudomány, a bioetika, a filozófia, a morálteológia művelői és hallgatói, valamint a laikus közönség számára is, akik az élet és halál küszöbén felmerülő kérdésekkel a mindennapok valóságában találkoznak.

Az allergiák, a coeliákia (lisztérzékenység), a cukorbetegség 1-es és 2-es típusa, az elhízás, a metabolikus szindróma és más civilizációs betegségek a XXI. század egészségügyi és össztársadalmi kihívásai között szerepelnek. A civilizációs megbetegedések előfordulási gyakorisága a gyermekek körében is egyre növekszik. Ennek egyik oka az immuntolerancia kialakulásának zavara az immunrendszer csecsemőkori érésekor. Különösen érvényes ez a fokozott kockázati csoportba tartozó csecsemők esetében. Fokozott kockázatot jelenthet a családi hajlam mellett a szoptatás elmaradása, a császármetszéssel születés és a koraszülés is. Ez a kockázat azonban csökkenthető, ha a fejlődő immunrendszer megfelelő környezeti ingereket kap. Ilyen kockázatcsökkentő inger az anyatejes szoptatás, a béltraktus benépesítése csecsemőkori probiotikus törzsekkel, valamint a korszerű hozzátáplálási elvek alkalmazása - tehát a korai antigén-ingerek megfelelő biztosítása.